Szétesik, íme, a lét körülöttem.
Bősz forgószél úgy ragad el,
azt sem tudom, honnan jöttem,
kérdezem én: csak a semmi felel.
Tegnap az élet kellemesen folyt,
mára enyém lett már a halál,
az élet a holtak leplén csak rojt,
a holnap a gyászlepel alatt talál.
Mert szétesik már a lét körülöttem,
talpam alatt inog egyre a föld.
Szívem sokszor már beledöbben,
lesz tavasz is, csak nem nekem zöld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.