Új világ

Iszonyú a nyomás, és egyre nö,
a fej szinte egy csőbe szorul.
Üvöltenék, de nincsen levegő.
Az elmére bíbor köd borul.

Hová lett a biztonság hirtelen,
a szűkülő, de meghitt langymeleg?
Prés tol kifelé. Jön telem?
Már érzem fejtetőmön a hideget.

Vakít a fény. Valaki hátba vág.
Rettegek, ordítani kell.
Egy hideg fém most a húsomba vág.
Megosztanám félelmemet, még nincs kivel.

Vén vagyok

Vén vagyok, nincsen szeretőm.
Nincs, aki éjjel ölelne.
Fekszem, hulla a temetőn.
Elment életem szerelme.

Vén vagyok, élek mégis.
Bele zakkan az elme,
sír felettem az ég is.
Elment életem szerelme.

Vén vagyok. Szívem árva,
a sors laposra verte.
Kezemben volt kalapácsa.
Elment életem szerelme.

Talkszívvel

Egy darabka talk a szívem.
Szóval megkarcolható.
Vésetét megőrzi híven,
Nap süti, vagy hull a hó.

Talk a szívem, kis darabka,
törhető, de nem hasad.
Hogyha szád beléharapna,
megtörik rajta fogad.

Talk a szívem, kis darabka,
puha, de nem lágy viasz.
Karcait le nem koptatja
az idő, mert nincs vigasz.

Tánc az élet

 Lábaim már rég nem a táncra járnak,
egyre lassul ritmusa életemnek.
ám, ha új nap fénye vetül bokorra,
izzik az ága.

Kővilágban, vasparipákon élve
fát se lát már ember az életében.
Fejsze fűrész földre ledönti őket.
S bánat az élet.

S miért is érzem, hogyha az éji csendben
hull a zápor halkan a fűre, fákra,
s újra éled tán odakint a lét is,
táncol az erdő?

Táncoló fát én soha életemben
nem találtam még, pedig úgy kerestem.
Megjelennek képzeletemben olykor
újra, meg újra.

Hétvége

Reggel van. Talán vasárnap.
Vagy szombaton reggel, korán.
Nem várja egyiket a pap,
a másikra sem vár Korán.

Zavart a fej, és cseng a fül.
Az kávé után is marad.
Reggeli, aztán félre ül.
Odakint a világ halad.

Az asszony állandóan mos,
majd dagadt ruhát tereget.
Férje számítógépnél ül.
A csend itt szinte folytonos.
Veszekedtek már eleget,
a világzajba menekül.

Nem akarok részessé válni

 Az egész ország háborog,
és én nem akarok ennek része lenni.
Sokan látnak engem,
akik mind azt mondják nekem:
rossz irányba tartasz.
De közben mindannyian egymásról is
ugyanezt mondják folyton.
És én nem akarok ennek része lenni.

Disztópia 2K

Disztópiában élek hosszú évek óta.
Nincs bent, se kint se rend, és nem lesz változás:
előttem sincsen más, csak egy kiégett róna,
és félek, mindezért én is vagyok hibás.

Disztópiában nem nagyon nehéz az élet,
hisz tudható, mihez kell tartanod magad,
az elv az jó, tehát a rend sohasem téved,
s a szenny lemoshatatlanul rajtad ragad.

Disztópiában élek hosszú évek óta,
és lám csak, azt se mondhatom, észre veszem,
habár utat mutat a sok keserű nóta,
és az, hogy olykor kihagy, és megáll eszem.

Járvány közepében

 Jelenleg az ország a világranglista 2. helyén áll a járvány halálos eseteinek népesség arányos népesség arányos számában. Tavaly ilyenkor egy Orbán Viktor nevű (magát eddig mindig minden felelősség alól gyáván kivont) alak rendkívüli felhatalmazást és ezzel egyedüli felelősséget kapott az ő bátor embereitől. Jelenleg tehát 24979 halálesetért (kormány hivatalos adata) felelős személyesen. Valamint azért, mert az ország minden tavaly január 1-én élt egymillió lakosa közül ebbe a betegségbe pusztult bele 2557 ember.
A felelősséget időszerű lenne vállalnia a bolsevik elvtárs kádergyerekéből libsi-tanoncon át fasiszta nagytőkéssé vált gyáva alaknak, aki soha semmiért nem mert még felelősséget vállalni. Semmi bátorság nem kellett a temetésen elmondott beszédéhez, és ma már közismert, hogy ennek tudatában is volt.
Pártjából mindenkit eltávolított, aki a pártház árának elsikkasztásával a párt meglopásáért vonta felelősségre. Gyáva intrikákkal trancsírozta fel az MDF-et, miközben az abból kivált Szabó Ivánnal tárgyalt, Lezsákkal játszotta ki őt. Torgyán és Dávid Ibolya félreállítása is a jól bevált gyáva gazember metódussal történt. Első kormánya idején miniszterelnökként ismét korrupciós botrányt kavart. Soha semmi formában nem vállalt érte felelősséget. Három miniszterelnök jelölti vita után, amelyekben felmosták vele a padlót, végleg elmenekült a viták elől. Előtte még a beszédproblémás Medgyesivel való vita elől is kibúvókat keresett ez a bátor ember.
Aztán 2006-ban elmondott egy lázító beszédet, majd beült páncélozott autójába és eltűnt, nehogy véletlenül baja essék.
A 2007-es kordonbontásnál képviselői védettsége tudatában bátorkodott. Köztudott (és jól látható), hogy a bátor miniszterelnök úr még a Parlamentben is golyóálló mellényt visel, de rohamosztagosokat küld a nyugdíjasra, aki egy húsz fillérest akar hozzávágni (csak nem tudja odáig eldobni).
Gyűlöletkampányokat indít a rokkantak, nyugdíjasok, az ő törvényei miatt elárverezett házú hajléktalanok, menekültek, meg mindenféle olyan rétegek ellen, amelyekről tudja, semmi érdekérvényesítő képességük nincsen, így nem jelentenek veszélyt számára egy szétvert szövetű, valódi társadalom nélküli tömegben. Ellenségei mindig a gyengék és a védtelenek. Másképpen beszél az Európai Parlamentben, mint itthon, még ebben is gyáva, noha ő ezt Pávatáncnak nevezi.
Az elmúlt egy évben pedig csúcsra járatta gyávaságát. Míg más országokban a felelős kormány vezetője jelenti be a döntéseket, ő mások háta mögé bújik. Iráni diákokra próbálja rákenni a járványt, majd a szakértőket és orvosokat hibáztatja. Itt mindenkinek felelőssége van, csak a felelős magyar kormány felelőtlen vezetője nem felelős semmiért. Azért sem, amiért nagy hangon felelősséget vállalt egészen szükségtelenül, hiszen természetes, hogy a rendkívüli helyzetben minden felelősség a kormányé.
Nem, mintha nem lenne rendkívüli helyzet évek óta. A járványhelyzet magyarországi alakulásáért természetesen egyedül a magyar kormány, és annak vezetője a felelős, csakúgy, mint az egészségügyért, amelyből sikerült 5000 dolgozót elküldeni a járvány kellős közepén, a meghirdetett egészségügyi vészhelyzetben. Kizárólag az ő felelőssége a bizalmatlanság az oltásokkal szemben, az ő felelőssége a vakcinák körüli sikkasztások sorozata (valószínűleg személyesen is nyerészkedik a túlárazott kínai vakcina behozatalán, amelyet egy szántóföldre bejegyzett székhelyű, 2 személyből álló társaság bonyolított). Kizárólag az ő felelőssége a 32000 hazaküldött beteg állapota, hogy a lakosság a járvány ellen semmi védőfelszerelést nem.kap ingyen, kizárólag az ő felelőssége, hogy egy év után sincsen rendszeres, ingyenes tesztelés. Kizárólag az ő személyes felelőssége, hogy saját szavaival élve Magyarország jobban teljesített a világ összes országánál a hullák lakosság-arányos számában.
Amióta járványhelyzet van, soha semmi rossz hírt nem mert ez a bátor ember bejelenteni. Azt mindig másokra bízza.
Orbán Viktorban sok minden megvan, ami egy kisstílű hamiskártyásnak előnyére válik. Jól helyezkedik, jól keveri a kártyát, és nem túl jól, de sokaknak észrevehetetlen módon rakja közéjük a hamisakat. Hajlékony a gerince, és könnyen felejt, különösen akkor, ha az előnyére válik. Ennek következtében soha egyetlen szavát sem lehet elhinni, azon kívül,hogy "ne azt figyeljék,amit mondok, hanem amit teszek".
És mérhetetlenül gyáva.

Ha majd nem mondhatom

 

Ha nem mondhatom ki hangosan,
majd leírom halkan.
Hangosabb lesz, messzebbre hallik,
mintha mondanám.
És ha majd tilos lesz írnom,
kipuba csomózom,
víznek, fának, szélnek súgom,
add tovább!
És ha gátba, atomreaktorokba hajtják a vizet,
a fát kivágják,
a szelet befogják,
felhőfodrokba bodorítom,
homokkal szórom ki az utcakőre,
hogy ezrek olvassák
azért is.

Zombi-lét

Halott vagyok.
Bár testem még mozog,
de a lélek meghalt bennem.
A Nap ragyog,
de én árnyékban tartózkodom,
és nem tudok,
mert nincs hova napfényre mennem.

Akáctüskék

 Mellkasomból akácfa nőtt egy éjjel.
Tüskés ága szívemet szaggatta szét.
Hogyan éljek most már semmi reménnyel,
még ha virágos is kint a tarka rét?

Hiába süti tüskéit Nap fénnyel,
virága mind fekete, és nem fehér.
ha méh száll rá, nem nektárt, hanem ként nyel,
nem lesz belőle mézes kalács, -kenyér.

Akácfa nőtt mellkasomból egy éjjel.
Gyökere mélyre, a szívembe hatol.
Leszámoltam már régen a reménnyel,
hogy találkozunk még egyszer valahol.

 

Kim Stafford: Tartok tőle

 fordítás

 

Kim Stafford: Tartok tőle

2021. április 11.

Be kellene tenni az önéletrajzomba -
már szaktudásommá fejlesztettem.
Hadd mondjam el, hogy a dolgok
hányféleképpen romolhatnak el.
Minden dédelgetett álmom
rövid úton töröm el.
Csak egy éjszakát adj, és
két vállra fektetek,
feladásra késztetek bármilyen látomást.
Én ott vagyok, ahol meghalnak az eszmék.
Attól tartok, hogy éppen ez az,
amiért sosem hívnak barátaim.

Kim Stafford: Worry

2020. március 15.

I should put it on my resume —
I’ve made it my profession.
Let me tell you how many
ways things can go wrong.
Every dream I cherish I
break down in short order.
Give me a night, I’ll wrestle
any vision to surrender. I’m
where ideas come to die.
I’m worried that’s why
my friends don’t call.