Mellkasomból akácfa nőtt egy
éjjel.
Tüskés ága szívemet
szaggatta szét.
Hogyan éljek most már semmi
reménnyel,
még ha virágos is kint a
tarka rét?
Hiába süti tüskéit Nap
fénnyel,
virága mind fekete, és nem
fehér.
ha méh száll rá, nem
nektárt, hanem ként nyel,
nem lesz belőle mézes
kalács, -kenyér.
Akácfa nőtt mellkasomból egy
éjjel.
Gyökere mélyre, a szívembe
hatol.
Leszámoltam már régen a
reménnyel,
hogy találkozunk még egyszer
valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.