Képtelenség szabadulni tőle.
Fejemben van mindig újra,
el sem menekülhetek előle,
s nem élhetek hozzá bújva.
Hiába feküdnék le a kőre,
ajtó alól a hideg rám húzna,
csak a "hogyan lettem
ilyen dőre"
kérdés őröl, és szívemet
zúzza.
Bár napokra kizárom
magamból,
elég egy vers, egy film, egy
dalrészlet,
és újra friss a régi
karambol,
pedig hinném, vitte az
enyészet,
s mégis, gyakran tavaszig
tavasztól
játssza agyam újra az
egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.