Hatvan körül fölmondja a regenerálódást a tested.
Egyre nehezebben viselsz egy elnyúló estet.
Hatvan körül megjelennek rajtad furcsa foltok,
úgy hiszed, hogy sosem voltál, s nem is leszel boldog.
Hatvan körül szinte mindenre van nyomós érved,
arra is, hogy miért nem műteted meg sérved.
Keveset alszol, néha éjjel felriadsz az ágyban,
gondolatban teljesítesz inkább, mint valóságban.
Hatvan körül egyre csak a múlton jár az eszed,
amit lényegtelennek tartasz, végleg félre teszed.
Hatvan körül nyugodtan csapod a szelet akár a húsznak,
az sem zavar, sőt élvezed, ha koroddal húznak.
Hatvan körül eltiltanak már az alkoholtól,
de mit ér a férfi, aki se nőt, se bort nem kostol?
Hatvan körül még számítasz vagy húsz évre hátra,
és ijedten nézel a megváltozott világra.
Hatvan körül még jól tartod a lépést koroddal,
de nem mázolod be képed többé már korommal.
Hatvan körül egyre formátlanabb lesz már tested,
ilyen korú embert, szépet csakis festő festhet.
Hatvan körül az élet már kifelé menőben,
és nem állsz meg, mint egy szamár a puszta levegőben.
Hatvan körül megalapozva életed értelme,
de mi lenne, nem fogod fel ésszel, meg szívvel se.
Ennyi a hatvan, hatvan körül. Lesz ez még majd kevés,
ha az ember nyolcvannak örül, és teher lesz a levés.
