Sosem tudom,
örülni kell-e inkább még a voltnak,
vagy búsulni rajta,
hogy nem jön vissza már.
Nem lehetnek
élővé már a holtak.
És aki emlékezős fajta,
vajon az mindegyik szamár?
Tudom, hogy lépni kéne,
csakhogy fejem verem be folyton falba,
hogyha lépnék.
Büdös az élet. Nem tudom, kén-e
ami bűzlik benne, s ha rúgna, mint ló, farba,
hát nincsen benne mérték.
Tudom, hogy egysíkúan látom ezt a tájat,
talán, mert én is olyan egysíkú vagyok.
De csak nézz rám, vállald, ami fájhat,
meglásd, fényem majd három dimenzióban ragyog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.