fényében két angyal sikolt.
Csont-emléked velem marad,
amíg lelkem létbe ragad.
Belém ágyazódott vétkem
bordaszilánk vénás vérben
átlyukasztva bal, jobb kamra,
hóhérhurok a nyakamra.
Rejteném barlangba bűnöm.
Sötét támadását tűrnöm
kell, míg itt tart a lét-csapda.
Szomjazom. Nem járok csapra.
Míg lelkem vergődik létben,
s a küszöbön át nem léptem,
fekhelyem kemény kő, s marad
szívemben is a csontdarab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.