Soha nem szűnök meg olvasni téged.
Az ember ítéletében téved,
de ebben én nem, biztosra veszem.
Minden versed is te vagy nekem.
Magamat írom rímes versbe.
Ez lehet kézenfekvő is, persze,
noha az írás én sem magam vagyok:
ezek kiragadott gondolatok.
De az ember elmegy, az írás marad,
hát gondold meg, milyennek mutatod magad!
Szebbnek? Csúnyábbnak, mint a tervben?
Hiszem, az igazság áll a jó versben.
Soha nem szűnök meg írni rólad.
A hiány jégtömbje majd elolvad,
egyszer kiszárad a bánat-tenger,
marad, ami volt, maga az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.