"A földeken néhány komoly paraszt
hazafele indul hallgatag."(1)
Nem jó!
"Halász evez haza a homályban."(2)
Ez sem igaz!
Van még paraszt?
Van még halász?
Vagy csak én élek a városon?
Agyamon néha átoson:
abból, amit én dolgozom,
nem lesz kalász,
és hal sem kerül hálóba tőle,
habár azt kapunk többet is,
mint kellene.
Csak nem halászunk:
minket hálóznak vele.
"Ne halat, hálót a népnek!"
És megkapta az, parancsolat szerint.
Ugyanott tartunk megint,
hiába tűnik minden épnek,
mint ötven esztendeje.
De nincsen már paraszt,
és kilenc ember ül a földön,
gazdagabbak, mint a grófok voltak.
Falvaink meg újra holtak,
és életem én is falak között töltöm.
1., József Attila
2., Derek Walcott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.