Szemem bezárom, téged látlak.
Kinyitom megint: pörög agyam.
Milyenek embernek a bátrak?
Az én bátorságom messze van.
Soha nem is volt olyan nekem.
Szebb lenne a felelősség szó?
Hiszen mindig csak dolgom teszem,
és nem kérdezem: nekem így jó?
Kinyitva tartom hát a szemem,
hogy tovább tehessem dolgomat,
építse tovább ezt két kezem,
ne másik, tán boldogabbikat.
Egy ideje olvasom a szerelmes verseidet, sok mindenben magamra találtam, most is ezek gyötörnek édesen:
VálaszTörlés"Gyáva vagyok az Életet elfogadni, mert ígéretet tettem.
Hogy lelkemben kárt ne valljak tartom magam hozzá,
De félek a túlvilágon senki nem fog számon kérni,
s én hiába gyötörtem lelkem egy életen át.
Mert ha lelkemben kárt nem is vallok,
de az Élettel hogy számolok el?
Csak egy kicsit csukva tartom a szemem,
félre teszem a felelősséget, hogy
az Életet szippantsam magamba,
utána meg azt sem bánom, ha vezekelve
újra Istennel találkozom."
Köszi a verseidet! Buék!
Valahogy így. De légy erős, ez nem lesz egyszerűbb!
VálaszTörlés