Az a rész nekem még Júlia negyede
a Gellért hegy déli oldalán.
Hogy arra még megyek-e,
nem kérdés így negyven év után.
Ismerem lépcsőit, útjait,
tudom a házat, amelyben akkor még lakott.
Az ember utólag sem tudja, mit
veszített, nyert, hogy valaki egyszer elhagyott.
Vagy el sem hagyott talán,
hisz nem voltam elhagyható sem soha.
Hogy az én mit gondol a magány
hálójában vergődve, annak más nem oka.
A hegy oldalát most köd üli meg,
de csúcsa a téli fényben ragyog.
Nem tehet róla senki sem,
csakis én, ha boldogtalan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.