hogy végre kijuthasson a kertbe.
Egy idő után már folyton érezte
a hortenziák és a zsálya illatát.
De mikor ment át az ajtón?
Már kavics csikorgott talpa alatt,
és szellő cirógatta arcát.
Ebből tudta, hogy nem a házban jár.
Az alacsonyan járó, őszi Nap
enyhe meleget lehelt vállára
a változatlanul végtelen sötétben.
Botja nélkül el is veszett volna,
és nem kötött fonalat a kilincsre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.