Nélküled megint kegyetlenné vált a rend,
mint a jégkristály rácsának molekularendje.
A változást hiány vezérli.
A hiány ugrik rácspontról rácspontra,
amíg a külső feszültség kényszeríti.
Az abszolút nulla már a semmi,
nem hallhatod, amint "összekoccannak a molekulák."
Itt nincs idő, nem lehet tovább menni.
Az örökkévalóságig gondolok rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.