Sylvia Plath: Az őrült lány dala

Szemem bezárom, meghal a világ;
pillám nyitom, és újra él, megint
(fejemben látlak, más vajon ki lát?).

Fölöttem kering csillag-miriárd,
kék, piros, egy-egy útiterv szerint:
szemem bezárom, meghal a világ.

Álmodtam. Várt ránk az ünnepi ágy.
Holdkóros dalod mind csókokat hint.
(fejemben látlak, más vajon ki lát?)

Isten halott, kihunyt a pokoli láng:
angyalok és ördög mind búcsút int:
szemem bezárom, meghal a világ.

Visszajössz, mondtad, s én vártam csak rád.
Már neved sem tudom betű szerint.
(Fejemben látlak, más vajon ki lát?)

Jött volna inkább egy viharmadár!
Ha tavasz jön, az visszatér megint.
Szemem bezárom, meghal a világ.
(Fejemben látlak, vajon más ki lát?)

(fordítás)