A rőt napkorong égre szállt ma reggel,
de a város itt lenn szennyes ködbe fúl.
A tél támad ránk ködszellem-sereggel,
támadása bennünk mindent összedúl.
Repedt az aszfalt, jégvirág nyílt abban
a repedésben a járda közepén.
Az életre várva, miért is hagytam,
hogy egymástól elválhassunk, te, meg én?
A rőt napkorong égre szállt ma reggel,
de melegét többé nem árasztja rám.
Úgy, mintha élne, még fölkel az ember,
és szertenéz léte sivár udvarán.
Rőt napkorong szállt ma reggel az égre.
Heve nincsen már, semmit sem melegít.
Hát eljött a tél, megérkezett végre,
és rajtunk többé az ima sem segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.