2016. december 28., szerda

Remete-módban

Kizárom a világot. Csak én vagyok, belül,
jó szorosan behunyom szemem.
Hogyha buszon, villamoson valaki leül
mellém, tudom, észre sem veszem.

Bennem pörög azután, forog a mindenség,
körberohan csillagmiriád.
Ha szólsz hozzám, fölriadok, kérdezem: tessék?
Miért kellene figyelnem rád?

Azt álmodom, én vagyok egyedül létező,
egy világot alkotok, magam.
Nincsen égbolt, ember, nincs virágos mező.
Ha láttam, csak gyártotta agyam.

Nincsen semmi odakint, csak jeges sivatag,
izzó fehér tűz lobog belül,
az agyamban táncos fénye pár szót kifarag,
amelyeket hordok teherül.

Kizárom ezt a világot. Csak én létezem,
minden más egyéb egy túlvilág.
Nélküled amit dolgozik, alkot két kezem,
hamvába hamvadó tűzvirág.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.