nem felejtem többé, hogy mit is akartam,
mert arcod nem villan helyette eszembe,
ceruzám tétován többé nem teszem le,
amikor nem nézek majd föl már az égre,
hogy alakod mögött meglássam, még kék-e,
amikor homályos, ködös, téli éjen
nem jövök rá, hogy nem te jössz szembe mégsem,
hogyha három percnyi szusszanás-szünetben
nem te leszel első már képzeletemben,
ha többé nem mondom ki nevedet halkan,
én csak addig éltem. És akkor meghaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.