Október (átírva)

Hagymát szelt. A könnye csak úgy potyogott,
aztán odatette főni a babot.
A rántás még várhat egész délelőtt,
ablakot tárt: alig kapott levegőt.

Két lépés a kamra. Hozta a csülköt.
Közben fél pohárral magának töltött:
nem lesz baj belőle, nem látja senki,
és ma délelőtt már nincs hova menni.

A nyitott ablakon bejött a lárma,
tömeg gyűlt a téren egy mulatságra.
De neki ilyenre sosem volt gondja,
nem járt az utcán, mint falu bolondja.

Falikúthoz vitte most a zöldséget,
- a petrezselyemhez még kicsit tépett:
Kevés lenne egynek zöldje levesbe,
mindig szerették, ha sok úszik benne.

Megmosta a zöldet, mindet a csapon,
elgondolkozott a bejövő zajon.
A fiókból éles kést vett kezébe,
a répát, gyökeret, vágni majd félbe.

Odalenn, a téren zúgott a tömeg.
Ropogás hallatszott: valaki lövet?!
Az ablakhoz lépett: mi ez a lárma?
Egy golyó eltévedt, fejen találta.