Egysíkú vagyok, mint
verseim,
mint a papírlap, ha nincsen
ötlet.
Röhög, vagy dühönghet
keservein
bennük, akit jobbra-balra
löknek,
s ránctalan, mint mángorlónm
áthúzott,
ropogós, fehér, tiszta
lepedő,
kalapáccsal péppé
összezúzott
tüdő, amelyben nincsen
levegő.
Síkba terítve fekszem az éjen,
mint padlatra rakott
járólapok,
rég volt, hogy mondhattam,
féljen,
aki nem hisze, hogy szívem
ragyog.
Spektrumom a vörösbe
tolódott,
mert tudom, hogy már nem
leszek boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.