Kis szobámban gyűlnek az éji árnyak.
Szétzavartam már, de ma visszajárnak,
s rám sorolják gondjait életemnek
újra, meg újra.
Elviselném mind, amit elsorolnak,
hogyha elmém szólna, hogy lesz maholnap
változás még ebben a szürke létben,
melyre születtem.
Most az árny már szívemet rágja egyre
azt susogván, nem mehet újra hegyre
az, ki csúcson elveti önmagától
mind, amit elnyert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.