2016. november 14., hétfő

Árnyak között

Kis szobámban gyűlnek az éji árnyak.
Szétzavartam már, de ma visszajárnak,
s rám sorolják gondjait életemnek
újra, meg újra.

Elviselném mind, amit elsorolnak,
hogyha elmém szólna, hogy lesz maholnap
változás még ebben a szürke létben,
melyre születtem.

Most az árny már szívemet rágja egyre
azt susogván, nem mehet újra hegyre
az, ki csúcson elveti önmagától
mind, amit elnyert.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.