Vajon hányszor gyászollak még el
gondolatban és írásban,
mielőtt majd meghalok?
Fölmerülsz bennem, ha nem kell, ha kell,
bár életem javát már elrágtam,
mintha előrángatnának ördögök vagy angyalok.
Villamoson ülve, ha megáll,
vagy, ha programon dolgozik agyam, s kezem,
verset ír, szeget kalapál,
a jelenről néha megfeledkezem,
mert eszembe ötlik, ami egykor volt,
és ma már nincsen, csak a hiány.
Lehet az égen egy sor Hold,
szívben méreg, amelyet az elme kihány,
ha megállok, ma is rád emlékezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.