Szívem még magánytól retten,
de most már annyiban hagyom,
hiszen, lám, megöregedtem:
hajam megőszült, és bajszom
szálai szanaszét állnak,
álmaim adnak, ha alszom
szabad utat a halálnak.
Mire a lét, ha nincs élet?
Kiégett, üszök és korom
a szív, a szemek égnek,
hamu porzik minden soron.
Ki állítja meg a romlást,
a menetet a vég felé?
Ha az élet már nem hoz mást,
ki húz falat semmi elé?
Még mindig hiányzol nagyon.
Részem e fogható hiány,
másom sincs, csak ez a vagyon.
A lét csak ettől nem silány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.