amelyet széjjelrepeszt a téli jég.
Tavaszra nem lesznek alatta misék,
és leszáradnak róla mind az ágak.
Már régen csak emlékeimbe zárlak.
A fehéren izzó fáklya végigég,
mit mondanék? A mondatok klisék.
Mögöttem ott ólálkodnak az árnyak.
Még megformálja szám dallamos neved,
még hallja szél-fújta hangodat fülem,
de lassan megváltozik már az ütem.
Az út el tőled, a sötétbe vezet.
Ha mozdulok, gyökerem, törzsem reccsen,
olyan mélyen beléd gyökereztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.