Hajnalban ülök egy másik teraszon.
Vén már az éjjel, álmomat feladom.
Jegenyék állnak a kertben, lent körben,
arcod villan elém ablak-tükörben.
Szélcsend. A fákon mégis levél rezeg,
fonákjuk villantja rám szürke szemed.
Üres a terasz. Kövei repedtek.
Az egyik fa ágán egy szarka cserreg.
Most kel a napkorong. Rögtön felragyog.
Nem látom arcod, boldogtalan vagyok.
A szarka elröppen, Fölragyog a Nap,
de én nem hiszem, hogy leszek boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.