Fényes fémszalagok az ég alatt.
Elmentek az utolsó vonatok,
vissza már csak egyetlen egy maradt.
Végtelenbe futó síncsodák.
Elrohantak rajtuk mind az évek,
itt hagytak engem, az ostobát
az üres peronon. Félek.
Mert még jön egy vonat, a végső,
várom, és félem is, nagyon.
Meg sem áll talán. A kocsikísérő
kihajol, felkap, visz. És én hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.