Út menti, derékba tört, combnyi fák.
Szeméthalom. Jeges pokol-katlan.
Terjed, mint rosszindulatú rák,
bármerre nézek, útfélen-úton.
De lehet, hogy az én szemem hibás,
én nem hallok dallamot a húron,
amelyen zenél ma mindenki más.
Lehet, hogy az én szemem ködös,
és csak az nem lát sehol sem Napot,
az út csak az én lábamnak rögös,
hogy vinni próbálom, amit hagyott
rám ezernyi ősöm és apám.
De ezt soha nem tudom meg talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.