Nem kellenek alanyi dalok.
Beton torony, gránit sosem válik köddé,
én meg holnap sehol sem vagyok.
Égett folt a ház előtti kopár gyepen,
járda szélen kutyaszar halom.
Az sem kell, hogy magasztos, vagy, hogy szép legyen.
A lét része. Mind leírhatom.
Szélben hajló búza szára, kaszacsorbító,
tövises, vad, burjánzó bozót,
vak ablakok, elkorhadó, rettentő bitó,
gondold át a hozzá tartozót!
Nézek ki a világra szemeimen át,
a világ nem néz vissza belém.
Megírom a mocskot, és nagyszerű csodát,
mindegy, jön, vagy elhagy a remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.