Már körülöttem izzik a semmi
szürke, homályos reggeleken.
Nincsen előle sehova se menni,
amikor nem véd már szerelem.
Feketén lángol, dermeszt lángja.
Majd' felemészt ez az ősi hiány.
Régi hibám a szememre dobálja,
mind, amitől ma a lét a silány.
Nőttön nő csak bennem a semmi.
Tágul. A burkom majd' kireped.
Nem tudok ellene semmit tenni.
Nincs ellenszer, csak a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.