A vérvörös fal most ibolyába vált éppen.
Össze-vissza villognak rajta neoncsövek.
Hitemet issza, hogy mennyire szerettelek.
Barna székláb, egy sem billeg a négyből.
Zöldbe ment át a neonos fal a kékből.
A neoncsövek ritmusra villódzanak.
Az ember végül úgyis maga marad.
Száll a dal, a ritmus a levegőn át.
Megfeszítette Krisztust Isten, saját fiát.
Karácsony elmúlt, és mind csak álmodunk:
bármi volt is egykor, föltámadunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.