2019. szeptember 7., szombat

A káoszon túl ott az árok

Nem vágtak soha sem arcomba ököllel.
A kedves engem is elhagyott.
Nem hánytam vörös bort egy egész vödörrel.
Azt hiszem, a szívem fagyott.

Mint a parlag, gazos a lelkem.
Nem műveli senki, csak magam.
Nem járja napfény. Csak nézem leverten,
az árnyaknak rajta lába van.

Nem járok korcsmákba, nem élek szeszen.
Pillangószárny-rebbenésre várok.
A káosz, ha jön még, örömmel veszem,
hisz' azon túl nem vár, csak árok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.