a fal, bennem érzem hidegét.
Szorosan tapad meszéhez testem,
hűsével hűteni le hevét.
Illúzió csak ferdesége,
eszemmel tisztán értem,
mégis várom: rám dől? Mégse?
És ha rám dől, majd elvérzem?
Freccsenő vérem majd pirosra festi
a fehérre meszelt, rám dőlő falat?
Bár ez az érzet még nem testi,
de amint az idő halad,
a fal egyre csak felém ferdül,
s én szemem szorosan lehunyom.
Vajon más hogyan van?
Holtponton hogy lendül
túl, ha falra lel az úton?
Fal tövén feküdni nem szórakoztató.
Főként, ha feléd dől folyton.
Mintha rám folyna egy hideg éji tó.
Félelmem magamba fojtom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.