Verseimet elemezgetheted,
hogy mind igaz-e, vagy csak álom,
de meg kell mondjam, az igazságot
én magam sem találom.
S ha némelyikben a valóságnak
magja volna benne,
a vers maga az álmaimnak
vetülete lenne.
Volt-e ember, aki a halálnak
magányából tért vissza?
Hát mindenki így jár, aki az élet
keserű vizét issza,
és ha édes lesz az epe,
és keserűvé válik a lélek,
várja az ember, már mehetek-e,
noha a haláltól félek.
Volt-e nadrág a fűre vetve
a szobor előtt, a réten,
és táncolt-e láncait csörgetve
egy barnamedve a téren?
Csúszott-e ember Vidámparkban
lefelé a siklón,
tartotta valaha szorosan szerelmét karban
hogy tőle el ne fusson?
Él-e Henry a meszelt szobában?
Hát hogy ne élne! Persze.
Ha benne él, a múltban, a mában,
a jövőben él benne?
És szabad-e Henry, hogyha ajtaja
nincsen kulcsra bezárva?
És szabad-e kint, ha senki karja
sincs ölelésre tárva?
Hazudok mindig, amikor írok,
hogy igaz legyen a versem,
hogy megmutassam a valóságot
az igaznál szebben vagy nyersen.
Én nem tudom, hogy e versekben
mi az igazság, és mi álom,
de álmodom, és ha álom lebben,
az igazat megtalálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.