Füst

Átkozott füst, bármerre is lépnél.
Nem menekülhetsz tőle sehova.
Tüdőbe mar, hasogat, mint kés él,
eláll elfullad az ember szava.

Ha félre állnál, utánad kúszik,
szívedbe, tüdődbe behatol.
Már az egész világ füstben úszik,
a Földön nincsen oxigén sehol.

Dohány, kőolaj, benzin, pakura.
Füstöt okád kémény, ezernyi száj.
Az ember meg, a teremtés ura
fuldoklik, mert lélegezni muszáj.

Átkozott füst. Arcodba fújják,
mint ócska, olcsó verőemberek;
ernyős lámpa nem világít hozzá,
de gondolkodni, élni nem lehet.

És eldobnak, félig szívott csikket;
emberselejt a végső állomás.
Az Isten áll, és meredten néz minket,
míg füstölgünk, s kihunyunk, mint parázs.