Majd ha lefoszlik rólam a kín,
mint ölelő kéz testről lehull,
tisztul csak le majd minden rím.
Addigra bealkonyul.
Majd, ha nem fáj már a lét,
és semmit nem vár a lélek,
ha nem hiszek semmi szép mesét,
örülök majd, hogy élek.
Majd, ha nincs már jövő idő,
és többé a múlt sem szennyez,
lesz a jelen átélhető,
s jutok közel a mennyhez.
És egy szavam sem hiszem, hiszen nem igaz:
az életet igenli minden dalom,
a burjánzót, amely nő, mint a gaz
akkor is, hogyha nem akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.