2020. május 10., vasárnap

Álom ébredés előtt

Hajnali álmomban
állóhajón aludtam.
Daruval fordították ki a vízből.
Fejre állt ott minden.
Más út itt nincsen,
kimászni valahogyan innen.
Hárman a rakparton
vitáztak oly nagyon,
taszigálták házigazdámat.
Egyet meglöktem:
ne szidjon már engem,
azóta emészti szívemet bánat.

A partról leesett,
az eset így esett,
hullámtörő kövekre zuhant.
Feje alatt vörös folt.
Bevallom, ez így volt.
Már nem él hanem halott.
Szánom a vétkemet.
A föld majd eltemet,
befogadja testem.
Azon jár az eszem,
többet már nem eszem.
Hej, le miért nem én estem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.