Árva

Hadd szóljak életről
halálon innen,
folyton beton kockákba zárva!
Kijárat belőlük
lám, sehol nincsen,
szíved, bármi is van,
marad árva.
Kinézhetsz résen,
kint csak a semmi:
sötét ég, szívtelen csillagok.
Rágódhatsz éppen,
akár a kincsen:
bárhogy nézem,
magam vagyok.

Marad a zene,
a pia, tudomány,
vagy marad esetleg
az irodalom.
Egyik út sem vezet
haza innen.
Bármerre indulok,
voltam,
ma is magam vagyok.

Kör közepén áll szíved.
Csak reszket, és nem ütemre dobog,
Betonketreced szét nem feszíted.
Lehet kint más, mondod,
itt bent magam vagyok.

Meghaltak érted,
mondják sokan.
Egy, vagy akár milliók,
de a kiszabadulás
ma ugyanolyan messze van,
és nem segítenek rebelliók.
Marad léted,
mint Henryé,
beton kockájába zárva.
Ha ki mást remél,
az téved.
Szíved volt, van,
és marad árva.