Még ma is szeretlek.
Talán nem kéne kimondanom,
hiszen ma már lassuló korom
meglátszik hajamon,
de el sosem temetlek.
Ma már csak fázom egyre.
Mélybe, sötétlő völgybe tartok,
talán elültek már a harcok,
nem kapaszkodom
föl, magas hegyekre.
De ma is szeretlek.
Terólad szól majd' minden dalom,
akkor is, ha nem is akarom.
Meddig élek így vajon?
Míg el nem temetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.