Volt, de eltörött, és bepiszkolódott nagyon.
Bár használhatatlan, hiszen elrepedt,
szemétre mégsem dobom, hagyom.
De egy fényes és gömbölyű, homályban csillogó
még kellene, mielőtt leszáll majd az éj,
mert hiszen a létnek nélküle nincsen kelleme.
Nem csillan semmi rám: ne félj,
itt vagyok, és nem is gurulok innen el,
amíg rám figyelsz, s asztalodra raksz.
Semmi faragott, cifra tartó se érdekel.
Elég, ha magadon faragsz.
Valami fényes, és gömbölyű kellene még nekem,
mielőtt végleg kihuny fejem felett a Nap,
világítson sötét napokon, ragyogó éjeken,
hadd legyen még életem világosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.