másnak talán ez nem jelent sokat;
milyen volt utódom, ki lett elődöm,
mit érdekeljen ez másokat?
Akkor milyen virágot vittem,
hogy ott maradt az asztalon,
abból, amiben akkor hittem,
kiábrándultam már vajon?
Rendezgetem, rakosgatom
emlékeim, fényesítgetem,
kiszínezem, ha elkoptak nagyon,
ne maradjon szürke életem.
Most olcsó verset írok ebből,
rímelőt, nem veretest,
bár azt üzenik onnan fentről,
ilyet ma írni már nem érdemes.
Olcsó emlékeimmel bíbelődöm,
mint Bródy dalában az énekes.
Lassacskán majd aztán beletörődöm,
hogy mindez másnak úgysem érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.