Mindannyiunknakl szűk a szemhatára.
Saját körünkben mozgunk szüntelen.
Ami tegnap volt, az ugyanúgy jó lesz mára,
holnapba nézni tök reménytelen.
Kis világos kör, amelyben élünk,
a kör maga talán egy kis sziget,
rajta kívül tenger, sötétség, s félünk,
a lét, kilépve, vajon mivel fizet?
Barátaink mit láthatnak belőlünk,
ha léteznének egyáltalán?
S belőlük vajon magunk mit észlelünk
körünkön túl, s az önzés falán?
Kis körünk nem is oly apró, mondjuk,
hisz' beleférne az egész világ,
de sok gond legyen másoknak gondjuk,
minket sajátunk is majd' kirág.
Mert mindenkinek túl szűk a szemhatára.
Nem fér bele más, csak az, mi kell,
magunkra gondolunk, holnapra, s mára,
ha a lét kérdez, arra majd más felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.