Csahos kutyák ugatnak,
hogy az erdész utcán ballagok
én és a fiam.
Mintha mi maradtunk volna magnak
Tavasz, napfényes napok
mára mind messzire van.
Eső esik,
írni nem tudok:
esernyőt tart most jobb kezem.
Vajon melyik
áramú gondolatok
azok,
amelyekkel vétkezem?
A Duna partra érve
ernyőm fiamnak átadom.
Nincsen ellene érve,
bennem meg nincs semmi szánalom:
hozza ő a terhet,
tanulja végre
az életet!
Aztán az ész mindet elvet:
ezért a versért megérte?
Fiam valamin felnevet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.