Nyelvtan és matek, amit volt szeretőmnek nyújtok -
volt is nekem ilyen egyáltalán? -
ti boldog napok, mily mély árnyékba bújtok
túl az emlékezés homályos ködfalán!
Évek telnek, körbe jár az elme.
Monoton csak semmit darál
amióta elment életed szerelme,
és ami maradt, az a halál:
nincs jövő. A múlt már ködhomályba szédült,
ablak alatt hiába nyílik virág,
előre nem, az ember visszarévül,
hisz' ami vár, csak a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.