Még csak péntek van, nagyszerű péntek,
és ki sem mozdultam itthonról.
Szerencsémre ma rám sem léptek,
és odakint vihar sem tombol.
Álmosító ez a délután;
kókadtan csüggenek a levelek
az ablak előtt a bokron, a fán.
Megyek aludni. Majd fölkelelek.
Még kettő teljes napom van arra,
hogy végre kialudjam magam.
A szemem fehérje már egészen barna,
a fáradtságtól eldobom agyam.
De ma péntek van, nagyszerű péntek!
Végre véget ért ma a hét.
Valamit azonban még így sem értek:
miért is nem élem én meg a mesét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.