Térkép

Nekem térkép e táj,
amelyben összefonódva benne van
a magas hegyek tisztasága
csupán a kéklő éggel fejünk fölött,
éjszakánként vak sötéttel,
amelyben milliónyi csillag izzik,
és benne van a völgyek mély sötétje,
árnyaikban szenvedés és kín tanyáz,
és benne van a széles síkság,
amelyen lágyan fújó szélben hullámzik
a következő év kenyere,
és benne van a lomhán kanyargó, nagy folyó,
amely szinte állni látszik nyárderékon,
de zabolátlanul sodorna el hidat, falut,
ha jön az ősz,
vagy tavasszal olvad,
ha megtehetné,
és benne van
a szívnek és a léleknek összes
fájdalma és hiánya,
sóvárgása soha meg nem kapott szerelméért,
a kedvesért, aki eltaszított,
akit elszakított, és elsodort az élet,
és benne hallom
csonttörő puffanását vasalt fegyvertusoknak,
csosszanását lábaknak a rakpart felé,
ahol dróttal kötnek össze kettőt, hisz így
a kettőre elég lesz egy pisztolygolyó,
és benne van a harckocsi motor robaja
sápadt, ködös novemberi reggelen,
és az egykori tizenhat évesek halálát
csúful eláruló csürhe lacikonyháinak szaga
a téren.

Nekem térkép e táj minden sötétlő völgyzugával,
ahol szenvedés virágzik,
napraforgó-érlelő nyarával,
és a messzeségbe eltűnő,
vágyódás-teli síkságával,
a mámor égközelbe felmagasló csúcsaival.
Még akkor is,
ha más e csúcsokat csupán csak
eltaposható vakondtúrásnak látván
nem tartaná méltónak
még említésre sem.

E térkép az, amelyen
folyton elbarangol
tollam, és amelyre
emlékezem.