2020. november 3. Blogbejegyzés

November 3.-án 16:30-kor a Boráros téren Hév pótló buszra szálltam, amikor fölhívott a kollégám. Közös kolléganőnk, aki a múlt hét közepe óta home office-ban dolgozik, a múlt héten tesztelték erre a vírusra, és ma megkapta a teszt eredményét. Erről főnökünk tudósította kollégámat, miután telefonon beszélt a hölggyel. Megkérdezte, kívánunk-e Home officeba menni. Most. Holnap visszatérünk rá.
A kolléganővel még kedden beszéltünk, bejött az irodába, megállt az ajtóban másfél-két percre - valami munkával kapcsolatos témáról volt szó. Másnaptól ismét otthonról dolgozott, mint ahogyan korábban is volt rá példa. Én mintha két hete egyszer jártam volna az ő irodájában kb 10 percre...
Na most. Ha nem vagyok fertőzött, minek maradjak otthon, ha Orbán KISZ titkár elvtárs és Cecike barátnője szerint eddig nem kellett? Ha fertőzött vagyok, akkor jó eséllyel mindhárom fiam és feleségem is az.
De teszt nyilván nem elérhető
Van üzemi orvos, de az ebben az ügyben nem kompetens (másban sem nagyon, mint hallom, noha nekem nem volt vele rossz tapasztalatom).
Hívjam föl a háziorvost?
Haza érve felhívtam a háziorvost. Elmondtam neki, mi van, azt mondta, jó ötlet, hogy otthonról dolgozom, de ez nem karantén, ki is mehetek. N.b. kijárási tilalom lesz éjféltől(?). Tartsam magam távol a családtagoktól, és jelentkezzem, ha tüneteim lennének.
Aztán megint hívott a kollégám, olvastam-e a főnök levelét. Nem, mondtam, aztán elolvastam. Holnaptól otthoni munkára rendelt a főosztályvezető 10 napra. Holnap reggel bemegyek a laptopért - épp ma járt az eszemben, hogy el kéne hozni - aztán vissza is jövök.
Aztán írtam a hetedikeseknek, meg felhívott Imre, vele vagy fél órát beszéltük, írtam Edinának,aki válaszként panaszkodott egy sort. Ezekre csak hümmögni tudok, érdemben hozzászólni nem, de kell, akinek kipanaszkodhatja magát (miért nem a párja?).
Aztán megjött a feleségem, közöltem vele, hogy holnaptól karantén, és háromnegyed tíz lett.
Fáj a torkom, ég a gyomrom - savtúltengés tavasz óta, semmi nem változik, csak kaptam hozzá a nyárra egy gombafertőzést is, ami állítólag elmúlt, de a torkom azóta is fáj. Savcsökkentőt kellett volna íratnom, ha már beszéltem a háziorvossal, de elfelejtettem.
Elmaradtam a poetry kurzussal is. Már a 9. héten járnak, én az 5.-en.
Szar az egész. Fáj a gyomrom, torkom, innen-onnan rémítő hírek jönnek fertőzésről, tömeggyilkosságokról tegnap Bécsben, ez a kiugrott bolsi-származék ügyvéd bojtárból lett diktátor teljhatalmat kapott.
Öt előtt ébredtem, mint máskor. Hét előtt pár perccel már bent voltam, bekapcsoltam a gépet, elővettem a fiókból a laptopot, és elindultam haza. Negyed kilencre hata is értem, közben beszéltem kollégámmal is. Ő nyolc felé ért be. Összeraktam a laptopot, bekapcsoltam, hogy bejelentkezzem, és dolgozni kezdjek.
Feleségem egy szót sem szólt, tett-vett, mosáshoz készült, mintha nem is látna. Megszoktam.
Igen, de a laptop jelszót kért. Tavasszal nem. Jelszavam a távkapcsolathoz van, a laptophoz nem. Telefon kollégának telefonszámért, telefon a help deszknek, vigyem be a laptopot, csak úgy tudják kiütni a jelszót. Miért nem próbáltam ki bent? Mindegy, akkor leellenőrzöm, jó-e a holnap esti job időzítése. Háromnegyed óra befelé megint. Öltözöm, indulok.
Beértem, közben telefonon tisztáztam, kit kell keresni. Találkoztam az adatbázis gazdával, szóltam neki, holnapután hajnalra kellene a mentés. Oké, írjak requestet a help deskben.
Kiderült, hogy a laptop jelszava hathetente lejár. Három perc volt újra beállítani, irány az iroda. Ellenőrizni az időzítést, amit a kolléga csinált.
Nézzük csak! Ezt most elbaszta. Félrebillentyűzött egy betűt. De jó, hogy ránéztem! Törlöm a jobot, újraidőzítem.
Üres a ház.