Te sem vagy fehérebb

 Hommage Nagy László

Rémálommá vált egy
keserédes álom.
Semmi nem emel túl
minket a halálon.

Mily sokat vergődtél!
Megszenvedtél érte.
Hosszú volt az utad,
semmi lesz a vége.

Akár sivatagban
útjelző fa híján
eltévedő vándor:
kóró nő a sírján,

így bolyongok én is
szomjtól elepedve,
azon nem enyhíthet
a föld, az ég nedve.

Lásd, bár lila voltam,
vörös, mint a véred,
lett a színem holtan.
Te sem vagy fehérebb.