Ködkeverő

 Lassan többé én ki sem ismerem ezt a világot.
Ködben úszik a lét. Nincs, ami fénylene már.
Úgy kavarognak a dolgok a múltból bent a fejemben,
mintha az őszi idő lenne a ködkeverő.
Itt egy vágy, ami múlt, és ott egy szép szerelem tűnt
tőlem messzire el. Ködre a semmi felel.
Jól tudom én, nem az ősz, ami ködbe borítja a létet,
én tudom azt magam is, hogy a köd forrása a szívünk,
s Nap nem tünteti el.