Van a világban néha valami álomszerű,
ami oly könnyen fordulhat rémálomba,
amilyen könnyen a Holdat ányékolhatja be egy felhő
egy csillagfényes, teliholdas éjszakán.
Mintha üvegbúra alá szűrődne át a
"Jó napooot! Kisegííít?", vagy a hosszú kocsi
másik végéről a "Hagyjál békén, nem megyek veled sehova!",
de csak az tart meg az álomvilág bódulatában,
hogy még nem szegezik a torkodnak a kést.
Máskor azonban kiragad ebből a világból
a volt csepeli pártmunkásból agresszív nácivá változott, hórihorgas öreg,
aki miután a HÉV alá próbál taszítani,
még azzal is megfenyeget,
hogy lerúgja a kalapot a fejedről.
Egyébként is: ki hord ma kalapot ebben a világban?
Sport fejfedő a divat,
vagy kötött sapka,
mintha az idők változása nem csak a létre,
hanem annak felfogására is hatna.
Ami valószínűleg így is van:
létünk annyira megváltoztatja gondolkodásunkat,
hogy már ezt a gondolatot is tagadjuk
mindennel együtt,
ami egy nemesnek indult,
de sokszor rémálomba fordult világra emlékeztetne bennünket.
Tagadjuk egy másik,
lassan szintén rémálommá fejlődő világban,
és sem a búra alatt,
sem annak üvegfalán túl
nem hiszünk többé semmiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.