(Charles Wright: Cake walk)
Mindig maradnak nem látható dolgok,
amelyek után vágyakozni lehet.
Ahogyan egy csóka röppen fel a faágról,
vagy mókus szalad fel a ferde fatörzsön,
hogy egy szökkenéssel
a szomszéd fa ágvillájában teremjen
a levegőben lompos farkával irányítva magát,
vagy amint a novemberi napfény vonja aranyba
a fák alatt barnuló avart
és a fák-bokrok felkopaszodó,
lassan a hosszú, hideg, fagyos télre készülő ágain
még a nyárból ott maradt leveleket,
úgy üt meg bennünket a vágyódás
valami nyomtalanul elmúlt,
és vissza soha többé nem térő
lehetőség után
a boldogságra,
amelyről nem tudjuk,
mi is lehetett volna,
mennyivel is lett volna más vele életünk,
csak azt tudjuk, érezzük
abszolút bizonyossággal,
hogy elmúlt,
és többé vissza sem térhet már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.