Az Élet átment rajtam,
És cserben hagyott.
Szabályaimat megszegtem:
Boldogságban reménykedtem;
Mi mást várhatok?
Hernyóként fekszem a porban,
Nem vagyok már az, mi voltam,
Hitem elhagyott.
Nincsen jövőm, sem reményem,
Nincsen semmiért sem élnem,
Lelkem megfagyott.
A szárnyaim leszakadtak,
Reményeim mind elhagytak,
De még itt vagyok.
Szárnyat növeszteni kéne,
Elrepülni, messze, délre,
Széllel szállani,
Levertséget messze űzve,
Új reménnyel, régi tűzzel
Talpra állani.
Annyira jó...
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik.
VálaszTörlésValahogy ma én is ilyen mélyen voltam....
VálaszTörlésÉs sikerült kinöveszteni a szárnyakat?
VálaszTörlésNeeem, a földre húztak.
VálaszTörlésDe az a furcsa, hogy nem tudom miért is???
Talán ez a szottyos idő...
Szomoru de jo vers, ha Te irtad csak gratulalni tudok!
VálaszTörlésHa szabad picit kritizálni is, és mivel már tudom, hogy milyen nagyszerűre is képes vagy, akkor leírom, hogy ez kicsit kevésbé tetszik, de ez is nagyon jó és sokak helyett is szóltál.
VálaszTörlésA ritmust nekem a második versszak nagyon kizökkenti.
Ennek a versnek a hangulata költőien depis.:)))) De ez a feladatotok...
Mások helyett is szólani..., s lám vannak így mások is sokan.
Ebben is igazad van, ha sikerül megoldanom, megoldom. A második szakaszt cserélni kellene valami jobbra, valahogy nem állt össze.
VálaszTörlésTényleg Te írtad? Gratulálok!
VálaszTörlésDe nem mindig vagy ilyen, ugye? Sokszor én is depizek, de azért néha jókedvem is van. Mondjuk, néha azt se tudom miért van...
En is irtam egy kis lepkerol, de az elszallt tova s mar nem latom soha. Ha erdekel az oldalamon a "blog" -nal megtalalod. .
VálaszTörlésNa kicsit dolgoztam rajta, meg kerestem egy (béta) szinoníma szótárt on-line, az segített (nem a hagulaton, a döccenőkön).
VálaszTörlésPamcsi!
VálaszTörlésBemerészkedtem hozzád, de nem találtam a lepkést.
Joe! És mi az, ami a hangulatodon is segítene?
VálaszTörlésbocs "contact" -ban volt de kiraktam
VálaszTörlés